© 2005-2026 BISERICI.org
© 2005-2026 BISERICI.org
Timp stanga: 0.03s...
Tavaszi Presbiteri Konferencia Istvánházán[2013-04-18][Maghiară]A Malozsa-völgyi Istvánházára gyűlt össze a szokásos tavaszi presbiteri konferenciára az Alsó-Maros-mente körzetének presbiteri és lelkipásztori közössége. Már nagyon vártuk ezt a mai nárciszillatú, barackfavirágos, aranyesős találkozást. Amíg mi a templomban Simon Levente búzásbesenyői lelkipásztor testvérünk prédikációját hallgatva arra kerestük a választ, hogy mit jelent közösségben lenni egymással illetve hogyan tudunk bizonyságot tenni hitünkkel, életünkkel a feltámadott Jézus Krisztusról, odakint Isten áldása zuhogni kezdett. De a lelkünket felmelegítették az Ige bíztató szavai: „az apostolok nagy erővel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról, s nagy kegyelem volt mindnyájukon” (ApCsel 3,33). A mi Urunk megtartó, megújító kegyelmében bízva hordozzuk mi is mindannyian a szolgálat gyönyörűséges terhét.A házigazda lelkipásztor, Sipos-Vizaknai Balázs köszöntötte az egybegyűlteket, majd ismertette Istvánháza és az Istvánházi Református Egyházközség történetét. Ezt követően Horváth Miklós, a Marosi Egyházmegye Presbiteri Szövetségének elnöke számbavette az egybegyűlteket: Búzásbesenyő, Oláhdellő, Maroscsapó, Marosbogát, Marosludas, Ludastelep, Gerendkeresztúr, Hadrév, Csekelaka, Magyarózd, Radnót és természetesen a házigazda Istvánháza presbiterei és lelkipásztorai képviseltették magukat. Kávészünetet követően Vetési László: A presbiterek sajátos feladatai a szórványban című előadásának minden szavát, gondolatát figyelmesen, pisszenés és köhögés nélkül hallgattuk, mint jó gyermekek az iskolában. Ez a régió élni akar, nemcsak a túlélésre akarunk berendezkedni, hanem stratégiát akarunk, terveket akarunk szőni, dolgozni akarunk, vetni akarunk, hiszen tavasz van s a jó gazda tudja, hogy vetés nélkül nincs aratás. Ma félretettük a mezei munkát és a lelkünk szántóföldjét jöttünk eke alá hajtani: Uram, a te engedelmes szántófölded vagyunk, jöjj és hullasd az Ige drága magvát a lelkünkbe! Taníts minket a Te akaratod cselekvésére! Add, hogy minden gondolatot egyes számú, első személyű, felszólító módba konvertáljunk át s írjunk be szívünkbe: hassak, alkossak, gyarapítsak! Mai leckénk első pontja: egymást imádságban hordozni. Az Ap. Csel. 12. részének elején olvashatunk Jakab kivégzéséről és Péter újabb fogságáról. Amikor Pétert a börtönben őrizték, a gyülekezet buzgón imádkozott érte Istenhez. Sok konfliktus magától megoldódna, ha a lelkipásztor tudna könyörögni a gyülekezetért s a gyülekezet könyörögne a lelkipásztoráért. Második pont: az értékek megőrzése ifjaink közmunkába való bevonásával. Ez is egy módja lehet annak, hogy fiataljainkat bekapcsoljuk a gyülekezet vérkeringésébe. Megkérhetjük őket és biztosan szívesen el is jönnek, csupán szervezés kérdése. Harmadik pont: szeretettel felhívni a szülők figyelmét az anyanyelvi oktatás egyenrangúságára. Negyedik pont: nyitottság. - nyitottnak kell lennünk és meg kell keresnünk a módját gyülekezettől – gyülekezetig haladva annak, hogy anyagilag is talpon tudjanak maradni kicsi gyülekezeteink a külföldi segélycsomagok anyagi forrásai nélkül is (pl. a visszaszolgáltatott ingatlanok bérbeadása, ésszerű gazdálkodás). -nyitottnak kell lennünk a vegyes házasságból született híveink befogadására, integrálására Ötödik pont: odafigyelni az egyház és a politika viszonyára. Próbáljunk meg nem belefolyni a politikai csatározásokba, lehetőleg jó távol maradni a politikától, a gyülekezet lelki fejlődése szempontjából ennek több a kára, mint a haszna. Hatodik pont: figyeljünk oda, hogy hitben élő, hitvalló presbitereket, gondnokokat állítsunk gyülekezeteink élére. Bennem egy Reményik Sándor idézet motoszkált, leírom hát az előadás végkövetkeztetéseképpen: „…Hát vesd meg lábad ott, ahol megállhatsz, s azt mentsd, azt a talpalatnyi helyet!” Tudjuk, hogy nem válthatjuk meg az egész világot, azt már a mi Urunk Jézus Krisztusunk megtette, nekünk itt és most kell helyt állnunk, azokért vagyunk felelősek, akikkel megosztjuk ezt a gyönyörű darab szülőföldünket, a gyermekeinket kell hitben, reménységben és becsületben felnevelnünk, ami tőlünk telik megtesszük hát, a többit pedig Isten kezébe tesszük! Domahidi Péter gyönyörű hegedűjátékait hallgathattuk búcsúzóul (Mozart G-dúr hegedűversenye, valamint a „Shindler listája” c. film egyik betétdarabja). Bennem az istvánházi templom falain felkúszó hegedű hangja azt erősítette meg, ami a film végső következtetése is: Az élet győzedelmeskedik! Lehet, hogy most egyedül van ez a hegedűhang, de van valahol egy zenekar, ami hozzátartozik. És én egy zenekarról álmodom! Biztos vagyok benne, hogy meg fogjuk találni egymást! Együttlétünket finom ebéddel, süteményekkel gazdagon megterített asztali beszélgetéssel folytattuk s újra megtapasztaltuk: „Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! Olyan ez, mint mikor a drága olaj a fejről lecsordul a szakállra, Áron szakállára, amely leér köntöse gallérjára. Olyan, mint a Hermón harmatja, amely leszáll a Sion hegyére. Csak oda küld az ÚR áldást és életet mindenkor.” 133. Zsoltár1LegyenLLLLLLLLLLL Legyen a hála Istené a mai nap minden áldásáért! Köszönjük szépen az Istvánházi Gyülekezet és a lelkipásztora fáradozását! Kali Tünde Ludastelep Sursa: www.Reformatus.ro Contor Accesări: 3178, Ultimul acces: 2026-07-27 13:09:55
|
Timp total: 0.04s...
[]:1
